Álmok, ha mesélnek... Vad álmok! Heves indulatok, Mond kedves, mit adhatok? Rohanó napokban mi a szép, Elmegyünk mind mellett,miért! Az álmaink nem beszélnek, Hidd el, mond hol léteznek! Kiábrándulás egy világból, Miből szépet az idő varázsol. Elmúlnak álmok,elszállnak vágyak Mi maradhat meg, a mai világnak? Elveszett remények, izgalmas éjjek, Kérdem én! Most mit remélhetek? A szép ami volt, rúttá vállik mára, Sugárzó nappalok, sötétbe zárva! Botorkálunk csendben,tapogatózva, Mintha a világ,egy sötét árny volna! Jogvédett!! Donytella

Karácsony: A sűrű erdő közepén,sok fenyő zöldell! Várja mind, az Ő ideje mikor jő már el! Szépek, formásak, csak Reád várnak. Boldogságot szeretnének adni,hálával! Igaz, ez az utolsó év lenne számukra, De e pillanatra vártak,kicsi koruk óta Sok év múlt el már mögöttük, érted! Szép zöldek,sűrü águk-levelük Néked. Arra várnak, a Te szobádat örizzék, Boldogságod,ezzel növelve!Ő is él! Feldíszíted, s csodálod is a kis fenyőt, Te! Ki feldíszited,fénybe árasztod Őt. Körülötte, sok ajándék vár gazdára, Csodálattal tekint, e szép családra! Tündököl! Fényben ragyog sok szem, A boldogság meghitt pillanatai lészen. Körülállja kicsi és nagy, Őt csodálja, Neki ez a pillanat,örökkévalóság csak. Díszek súlya alatt, roskadoznak ágai, A boldogságát,senki már elnem veheti! Tedd hát boldoggá az Ő ünnepét is! Gondolj reá, hiszen Érted élt eddig! Ünnepeld, a fenyő utólsó kívánságát Érezze Családod,Boldog Karácsonyát! (Jogvédett)Donytella

Illattár 2007.05.07. 13:13 Donytella2 Tavasszal mikor, jő az éltető napsugár, Vele sarjad az életet kezdő, zöld határ. Fák levelet bontanak,előbújik sok virág, Életre kelve,gyönyörű!Köztük 1rózsaszál! Kihajtanak,mégcsak kedves kicsi bimbók, Nap-nap után szebbek, és egyre kirívóbb; Előbukkan aztán burkából, a szép bimbaja, Látni már a színét is, lassan kibontakozva. Este Ő is pihen,hogy ne fázzon összehúzódik Reggel, jő a kikelet; Vele együtt nyiladozik! Nem látni szebbet, amikor szirmait kitárja, Illata bejárja a környéket,méheket csábítva. Zümmögve szedi édes nektárját a virágnak, Közben porozza a többit, nagy szorgalmával. Virúl a rózsa! Illata szelíd, finoman édeskés, Ránézel, s a szépsége felűlmúlhatatlan; Él! De mond az ember mit művel e szépséggel! Levágja, csokrot készít; Tán örömet szerez? Nem gondolva arra, annak a szépségnek fáj! Gyönyörködhetsz benne; De Neki ez a halál! (jogvédett)

Az én anyukám... Édes jó anyám ki a földön csak egy lehet, Kérlek téged őrizd meg sokáig, egészséged! Addig amíg vagy nekem, én gyerek maradok, Szeretettel adok neked, mindent mit adhatok! Ma van születésed sokadik napja, édesanyám! Légy velem még, jóban és bajban nagyon soká. Köszönöm neked mindazt, mit adhadtál nékem, Kívánom, legyél nagyon boldog e földi létben! (jogv:)Donytella

Édesanyámhoz. . . 2008-04-30 09:42 Gondolataim ott lebegnek körülötted, Anyák napján mit is mondhatnék Neked? Tudod, mindig szerettelek nagyon téged, Lelkem mézcsuporját, odaadnám érted. Virágmező friss illata lengjen körül, Bár verset írtam, de tudom szíved örül. Nem kértél te tőlem semmi mást sohasem, Csak legyek jó és családomat szeressem. Emlékszem még, kicsi voltam s öleltél, Ha elestem nem szidtál, felsegítettél. Nevetésed vígasztalt ha sírós volt szám, Ott voltál bajomban, nem haragudtál rám. Most én leszek ezután aki melletted állok, Örömöd már ezentúl én Neked óvom-vigyázom. Hatalmas virághalom helyett átkarollak Téged, Szívemből kívánok Boldog ANYÁKNAPJÁT NÉKED! (jogv. ) Donytella